A szarvasábrázolás már i.e. 4. században megjelent, a hun-magyar mondakörben és az egyik legfontosabb mitológiai állatunk. A néphagyomány szerint a homlokán a fényes Nap, oldalán a Hold, testén a csillagok láthatók, ezer szarván pedig gyertyákat hordoz. A csodaszarvas a változást, népünk újjászületését és az új hazába való letelepedést jelképezi.
A két honalapító testvér mítosza szerint, Hunort és Magort - akiktől a hunok és a magyarok származnak - vadászatuk közben egy szarvas olyan termékeny területre vezette, mely letelepedésre alkalmas volt. A legenda szerint a szarvas a termékenység szimbóluma is, hiszen az ő révén találta meg a testvérpár a halban és vadban gazdag vidéket, az új hazát, a Kárpát-medencét.
